Én az egyik új kedvenc számomra fogok elaludni. Ti meg már úgyis ágyban vagytok.
(Nem, nem lettem közben vallásos, csak imádom a hangulatát).

Hogy is mondjam… A gyömbi-féle blogtalálkozó amilyen lassan indult, annyira elvetemült lett a végére. Megismertem egy-két szuper embert, megittam nagyjából dupla annyi hosszú lépést, mint kellett volna. Sajnálhatja aki nem jött, illetve nem maradt.

Most pedig várom, hogy hasson az aszpirin meg a kávé.

Van ugyebár egy látássérült lány a szakunkon, akit én nagyon kedvelek. (Most már azt is tudom, hogy valószínűleg nem illik “vakozni”, mint ahogy nem négerezzük a feketéket).
Olyan hihetetlenül őszintén tud nevetni és örülni dolgoknak, hogy olyat én még tényleg nem láttam. Tegnap hazafelé egészen elérzékenyültem, amikor azt mondta: én úgy érek hozzá és úgy magyarázok el dolgokat, mint az anyukája.
Egyébként így az új órákkal, új gyakorlatokkal többekkel találkoztam, akik felettébb normálisnak tűnnek. Például spanyolon van egy aranyos felsőbb éves lány (így is csak 20 éves, he-he), aki majd kölcsön is ad könyveket.
Minden órán fényezgették az egómat, kreatív íráson pedig az én esszém lett a győztes, több pasi is megnézett magának, úgyhogy tegnap este abszolút az egész világot a ribancomnak éreztem. De nyugi, mára azért elmúlt.

Egyébként be kellene iratkoznom valamilyen önuralom tanfolyamra. Tegnap az egyik gyakorlatomon intenzív terheslégzést folytattam, hogy ne rángassam ki a teremből a festett szőke hajuknál fogva azt a három hülye picsát, akik végigdumálták az  egész órát mögöttem.
Egyszerűen nem értem, tényleg nem szorult semennyi értelem és tisztelet a mai fiatalokba? (Tudom, idióta szöveg, hogy “mai fiatalok”, meg én is lényegében mai fiatal vagyok, de jobb nem jut eszembe). Könyörgöm, egy nem kötelező óráról van szó, mindenki maga választhatta és ha nem érdekli miért jelentkezett rá?! Kettő, ha egy idős, nagy tudású ember beszél – nem érzik, hogy meg kellene adni a tiszteletet és befogni a kis rózsaszínűre pingált szájacskájukat? Amúgy pont ez az egyik legérdekesebb óra és az egyik legjobb tanár. Szerintem.
Attól is pipa tudok lenni, ha egy előadáson fecserésznek, hiszen azon még csak nem is kötelező jelen lenni! Ha nem érdekli, menjen ki a büfébe igyon egy kávét, egyen sütit, számítógépezzen vagy csocsózzon. (He-he a csocsózzont ki akarja javítani a helyesírás ellenőrző csöcsözzön-re).

Ez a napsütés igazán jókedvre derít. Kár, hogy csak én vagyok ilyen ráérős az ismerőseim közül, mert most úgy elmennék valakivel sétálgatni a természetben.
Én beleegyezek, hogy jöjjön a tavasz. Az a kedvenc.

(Tegnap majdnem regisztráltam egy társkereső oldalra, aztán rájöttem, hogy annyira még nem vagyok kétségbeesett).

Holnap közszereplés órán egy közszereplőt kell bemutatni.
Én pedig vállaltam a kockázatot és Alföldiből készültem. Ez pedig milyen hülyén hangzik, hogy kockázatot vállalok azzal, hogy én úgy vélem ő mai magyar média egyik legszínesebb, legösszetettebb és legtehetségesebb alakja.
Nem érdekel ki utálja, de remélem senki nem kezd majd el politizálni. Légyszi Ti se tegyétek. Rosszul vagyok attól, hogy sokan manapság bármit visszavezetnek arra (még ha az égvilágon semmi köze a politikához), hogy valaki “köcsög Fideszes” vagy “köcsög MSZP-s”.
Én politikai meggyőződésileg (is!) a bonobó majmokhoz tartozom.

Amilyen nyugodt és lassú volt az elmúlt hónap, most annyira nagy a pörgés. Hirtelen nem tudom magam utolérni. Valahogy meg kellene tanulnom tartalékolni az energiákat, jobban beosztani az időmet. De az én életem már csak ilyen, tele szélsőségekkel.
Megint változások közelegnek a tavasszal, pont mint tavaly, csak országok közötti költözködés nélkül. A változások egy részét tudom, más részét sejtem. Csak jól süljön el.

Mindig is tudtam, hogy jobban rajongok a szép kerek számokért és szimmetrikus dolgokért, mint kellene… De ma egészen megijedtem, amikor zacskóztam be a bevásárlást (kettő zacskóba) és mondtam magamban, hogy még jó, hogy mindenből kettőt vettem, mert így mindkét zacskóba pontosan ugyan annyit tudok pakolni.
Már egyszerűen tudat alatt kerekítem a dolgokat, hiszen biztos, hogy nem lesz szükségem az elkövetkező pár napban például kettő kígyóuborkára, egymagamnak. Én nem is uborkás vagyok, hanem paradicsomos. De nincs gond, van két csomag paradicsomom is. (Vagy éppen két narancs, két csomag reszelt sajt, két konzerv ananász, két doboz tej…)

Azt hiszem hivatalosan is igazi iskolafüggő vagyok, imádtam az első tavaszi szemeszteri napot. Végig vigyorogtuk az egészet. A spanyol igazán az én nyelven, borzasztóan élveztem. Az óra felért egy fél orgazmussal.

Most pedig éljen a Viasat és a Sztárom a párom százezredszerre, mert muszáj. Mert én is laktam Notting Hillben és én is azon a piacon vásároltam és sétáltam végig milliószor.